Adipocitokinek hatása a HDL mennyiségére és funkciójára az atherosclerosis szempontjából veszélyeztetett betegcsoportokban = The effect of adipocitokines on HDL level and function in atherosclerotic patients

Az adipocitokinek és a statin kezelés hatását tanulmányoztuk a HDL funkcióira érelmeszesedés szempontjából fokozott kockázatú betegeken. Elhízott gyermekekben és felnőttekben csökkent antioxidáns hatású paraoxonáz (PON1) aktivitást, emelkedett proatherogén leptin és alacsonyabb antiatherogén adiponektin szinteket találtunk. A PON1 aktivitás negatívan korrelált a leptin, míg pozitívan az adiponektin szintekkel. Széles BMI tartományban a HDL összetételét befolyásoló LCAT inverz összefüggést mutatott az elhízás mértékével, a leptin szintekkel és a CETP aktivitással. A szérum rezisztin szint a BMI-vel és a leptin szinttel negatív, míg a PON1 aktivitással pozitív korrelációt mutatott. Hemodializált és vesetranszplantált betegekben a veseműködésre jellemző szérum Cystatin C szint befolyásolta a PON1 aktivitást. Kimutattuk, hogy a vesefunkció romlásával a védő hatású PON1 aktivitása csökken. A romló vesefunkciót jellemző emelkedett CysC és homocisztein szint negatívan korrelált a PON1 aktivitással. A vártnál nagyobb mértékű eltérést találtunk a PON1 genotípus és fenotípus meghatározás eredményei között hemodializált és vesetranszplantált betegekben. Igazoltuk, hogy a PON1 fenotípus módosítja a statin kezelés PON1 aktivitásra és lipidparaméterekre kifejtett hatását. Eredményeink azt mutatják, hogy az atorvastatin kezelés megváltoztatja a HDL szubfrakciók arányát, mely a PON1 aktivitás emelésén keresztül fokozza annak antiatherogén hatását hyperlipidaemiás betegekben. | We investigated the effects of adipokines and statin treatment on HDL function in patients with enhanced risk for atherogenesis. Lower activity of antioxidant paraoxonase(PON1), and a higher proatherogen leptin and a lower antiatherogen adiponectin levels were found in both obese children and adults. PON1 activity showed an inverse correlation with leptin and a positive correlation with adiponectin levels.In a population with a wide range of BMI, HDL composition influencing LCAT, correlated inversely with obesity, leptin levels and CETP activity.Serum levels of resistin were correlated negatively with BMI and serum levels of leptin, but correlated positively with PON1 activity. Serum cystatin C level, a parameter of kidney function, influenced PON1 activity in hemodialyzed and renal transplanted patients.We demonstrated that reduced kidney function was accompanied by a decrease in protective PON1 activity.Increased homocysteine and CysC levels, the indicators of impaired kidney function correlated negatively with PON1 activity.We observed unexpectedly high discordances between PON1 phenotype and genotype assessments in patients with CKD and in renal transplant recipients. We proved that PON1 phenotype modifies the effect of statins on PON1 activity and lipid parameters. Our results showed that atorvastatin treatment alters the proportion of HDL subfractions, which may improve its antiatherogenic effect via enhancement of the PON1 activity in hyperlipidemic patients

A triglycerid-anyagcsere jelentősége elhízásban

L

A magyar lipid ajánlást befolyásoló legújabb klinikai tanulmányok

L

A lipideltérések genetikai háttere

L

A JUPITER-vizsgálat összefoglalója

L

Miben különböznek a statinok egymástól?: a metabolizmus és a vízoldékonyság jelentősége

L

A residualis kockázat útvesztői: a maradék lipid és gyulladásos kockázat csökkentése az atherosclerosis prevenciójában = The labyrinth of residual risk: reduction of the remaining lipid and inflammation risk in the prevention of atherosclerosis

Absztrakt: A cardiovascularis betegségek kockázatának csökkentése meghatározó jelentőségű napjaink orvoslásában, mivel világszerte a legtöbb halált okozzák. Sokfajta kezelésről sikerült egyértelműen igazolni, hogy kedvezően hat a cardiovascularis események gyakoriságára, valamint az azok kialakulásához vezető atherosclerosis fejlődésére. Ezen kezelések szisztematikus, irányelvek szerinti alkalmazásával sikerült csökkenteni az éresemények számát és a halálozást, de a betegségcsoport mortalitási és morbiditási vezető pozíciója megmaradt. Emiatt az orvostudományi kutatás folyamatosan új utakat keres a mai tudásunk alapján felállított irányelvek optimális megtartása mellett megmaradó kockázat további csökkentésére. Ez a residualis rizikó sokrétű lehet. A szerzők a jelen munkájukban összefoglalják, hogy az irányelvek szerinti kezelés után milyen új lehetőségek vannak a residualislipid- és gyulladásos kockázat csökkentésére. Több lipidológiai vizsgálat is igazolta, hogy az 1,8 mmol/l alá csökkentett LDL-koleszterin-szinttel további nyereség érhető el az éresemények előfordulásában. A maradéklipidológiai kockázatot csökkentené a magas triglicerid- és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése, valamint a magas lipoprotein(a) csökkentése. A lipidszintek kezelésén túl a C-reaktívprotein-szint-csökkentés által igazolt antiinflammatorikus hatásukon keresztül is hatnak a statinok és a velük kombinálható ezetimib. A kizárólag csak a gyulladást befolyásoló hatását gátló canakinumab alkalmazásával történt nagy léptékű klinikai vizsgálat (melyben 3 havonta adott sc. injekcióval szignifikánsan, 15%-kal csökkent a nem halálos infarktus és stroke, valamint a cardiovascularis halál előfordulása) új távlatokat nyit az atherosclerosis gyulladáscsökkentő kezelésében. Orv Hetil. 2018; 159(4): 124–130. | Abstract: Since cardiovascular diseases are the main cause of mortality worldwide, the reduction of their risk is a crucial point of present-day medicine. It has been proven unequivocally that the administration of various treatments has a favorable effect on the frequency of cardiovascular events and on the atherosclerosis leading to them. Although systematic and guideline-driven administration of these drugs has led to a decrease in the incidence and mortality of vascular events, the leading position of this group of diseases in mortality and morbidity has not changed. That is why medicine, besides keeping up actual guidelines optimally, is always searching for new modalities to further decrease residual risk. This residual risk can be diverse. The present paper summarizes the possibilities of reducing residual lipid and residual inflammatory risk after treatment according to the guidelines. It has been proven that lowering LDL-cholesterol below 1.8 mmol/l has a further advantage on the occurrence of vascular events. Treating the elevated lipoprotein(a), triglyceride and low HDL-cholesterol levels should decrease the residual lipid risk. Statins and statin-ezetimibe combination, besides lipid modulation, have an anti-inflammatory effect proved by C-reactive protein level reduction. Canakinumab has solely inflammation reducing effect through the inhibition of interleukin-1β. It was administered subcutaneously once in 3 months in a large-scale clinical study and it has shown a 15% reduction in non-fatal myocardial infarction, non-fatal stroke and cardiovascular death, which opens new horizons in the anti-inflammatory treatment of atherosclerosis. Orv Hetil. 2018; 159(4): 124–130

Az egyes lipidparaméterek szerepe és jelentősége, különös tekintettel a HDL-emelés fontosságára

L

Ateroszklerózis, instabil plakk, akut koronária szindróma

L